Linkek a témában:
Lemming
A lemmingek életéről legendák születtek. A pocokfélékhez tartozó kisrágcsálóknak sok faja ismert, amelyek többsége a tundra és a tajga lakója. A terráriumban azonban többnyire a sztyeppi lemminget (Lagurus lagurus) tartják.
Pocok
A szoros értelemben vett, s mindkét féltekén elterjedt pockok valamennyi nemzetség közt a legnagyobb területet foglalták el lakóhelyül. Ez a nem az alfajok nélkül 73 fajt számlál; Észak-Amerikában körülbelül ugyanannyi faj él, mint az óvilágban együttvéve. Ez a nemzetség a közel rokon többitől főleg a koponyaalkatban és a fogazatban, s egy-két külső bélyegben (emlők száma) tér el. A Microtus nembe jóval több faj tartozik, mint a többi közel rokon nemzetségbe együttesen.
Sündisznó
Kis barátunkkal, a sünivel, bizonyosan találkozatok már. Bármikor utunkba kerülhet kirándulás közben, vagy akár a kert végében, ez a kicsi, gömbölyű, tüske páncéllal felvértezett állat. Lehet, hogy egy pillanatra feltekint, hallgatózik, és csinos hegyes orrocskájával felénk szimatol. Ha mozdulatlanul maradunk, nyugodtan továbbtipeg, folytatja vadászútját és eltűnik egy bokor mögött.
Ürge
Az ürge főképpen Európa keleti részében honos, honnan újabban Sziléziában nyugati irányban terjed. Hossza kb. 22–24 cm, a farok hossza 7 cm, vállmagassága 9 cm is lehet; súlya kb. 0.5 kg. Bundája laza. Az egyéb szőrök meglehetősen durvák, középen sötétebben gyűrűzöttek; színe a háton sárgásszürke, szabálytalan rozsdasárga hullámvonalakkal átszelt és apró foltokkal pettyezett; a hasoldalon rozsdasárga; álla és nyakának elülső része fehér színű. Homloka és fejének teteje barnával vegyes vörhenyessárga, szemkarikái világosak, lábai rozsdasárgák, lábujjai felé világosabbak, karmai és bajuszsörtéi feketék; felső metszőfogai sárgásak, az alsók fehéresek. A felső testnek gyapjúszőre feketésszürke, az alsóé világosabb barnásszürke, a nyak előrészén egyneműen fehér színű. Orrának hegye feketés, meglehetősen nagy szemeinek csillaga feketés-barna.
Vakond
A Talpa nembe tartozó összes faj teljesen vak, azaz egy hártya húzódik rá a szemükre. Egyetlen kivétel az európai közönséges vakond (Talpa europaea). Európában a közönséges vakondon kívül Közép-Olaszországban a római vakondot (Talpa romana), Dél-Európában a földközi-tengeri vakondot (Talpa caeca), az Ibériai-félszigeten az ibériai vakondot (Talpa occidentalis), a Balkán-félszigeten pedig a balkáni vakondot (Talpa stankovici) különböztetik meg.
Ragadozó emlősök és táplálkozás-ökológiájuk
Alkatilag kisrágcsálók fogásához idomult. Magyarországon, a nagyragadozók visszaszorulása miatt csúcsragadozónak számít. Élőhelytől függ a táplálék-összetétele. Domináns (elsődlegesen fontos, meghatározó) táplálékát a kisemlősök képezik.
Másodlagosan fontos táplálékot madarak, vagy növények jelentenek (pl. nyáron és ősszel), de előfordul hüllő, kétéltű, hal, ízeltlábú, földi giliszta és háztartási hulladék fogyasztása is.